Mese Egy Kíváncsi Mókusról: A Sinbad-Navy Mese: Egy Rövid Összefoglaló, A Fő Karakterek
Játékok, mesék, versek, dalok, családi programok óvodásoknak és iskolásoknak.... Gyerekszoba Gyerekszoba - kismvity mesés honlapja. MeseKastély MeseKastély Kisgyerekek mesés oldala. Versek, dalok, közmondások, mesés videok. Tomi és Beni oldala Tomi és Beni oldala » Versek, mesék.
Film magyarul
Két erdei állatka házáról mesélek most. Hogy mi a közös a mókus és a sün házában? Nagyon is sok, de haladjunk csak szépen sorban. Mira mókus egy terebélyes lombú, széles törzsű fában készített odút jó pár évvel ezelőtt. Puha szőrmével bélelte, ajtaját a fa kérgéből készítette. Ám egy éjjel vihar tombolt Rigóerdőben, s letörte az elkorhadt ajtót. Mira a vihar utáni reggelen arra ébredt, nagyon fázik. Ekkor vette észre, hogy nincs meg a házának az ajtaja. – A manó vigye el! Hogy történhetett ez? S pont így tél előtt! Honnan szerzek másik ajtót? – bosszankodott. Mégsem tehetett mást, mint hogy elinduljon megkeresni öreg ajtaját. Remélte, a szerencse mellé szegődik. Bezzeg szerencsésen indult a napja az öreg sünnek. Ugyanis Mira ajtaját a szél pont a sün vacka fölé fújta. Az öreg tüskés ebből semmit sem vett észre, mert mélyen aludt. Az ősz neki azt jelenti, ideje elvackolódni, lassan téli álomra hajtani a fejét. Amikor mégis fölébredt, kicsit sötétnek találta a reggelt. – Biztos be van borulva.
Hát még a mókust, aki olyan kedves és aranyos, szétszedi pikkelyekre a fenyőtobozt. Megköszöni a mogyorót három bukfenccel, a szotyit, tökmagot piruettel. Ha mókusok laknak nálatok, etetésükkel ne várjatok! Minden mozdulatuk kész muri, legfőbb fegyverük a spuri. Osonnak, szaltóznak, kukucskálnak. Téged biztos jókedvben találnak. T avaszra aztán felnőnek a kis mókusok és elhagyják az anyai fészket, odúból az erdőn van hatalmas készlet. Luxus lakóparknak való, internet sem kell hozzá, van bőven kiadó. Építeni is szeretnek, ágbogból gömbfészket terveznek. A mi mókusainkkal is így esett, hogy édesanyjuktól elváltak szépen, s az erdőt bejárták egészen. Szép öreg fenyőfán odúkat kerestek, de csak olyat melynek szája nem engedi be a nyestet. Ott aztán szép puha fészket raktak mohából, pihéből, nézzetek csak körül, nálatok mi épül? Szalmával, vagy jó nagy iszalag gombolyaggal kedveskedhetsz nekik tavasszal. Ha jó helyre teszed: láthatod, hogy jó cselekedetet tett kezed. Ha meglelték a dunyhának s takarónak valót, füttyentenek s kiáltanak egy édes kis hahót.
- Kormos István: Mese Csirió mókusáról - gyerekversek.hu
- Fehér platform cipő
- Mese egy kíváncsi mókusról videa
- Kültéri vízcső szigetelés
- Mese egy kíváncsi mókusról 18
- Mese egy kíváncsi mókusról
- • Mese egy kíváncsi mókusról
Mese a mókusról és az oroszlánról – Talita
Wass Albert 😉 Mese a mókusról aki szeret vitatkozni 😜 - YouTube
Filmek
De nem így történt, hanem egyre beljebb került az erdõbe, és ráadásul még a sötét is beborította a tájat. A kis mókus nagyon megijedt. Elkezdett segítségért kiabálni, de senki nem hallotta meg. Az erdõre hatalmas csend, és sötétség borult. A mókus minden ízében reszketett. Ami teljesen érthetõ is hiszen elszakadt a szüleitõl, testvéreitõl, és egy idegen helyen van. Körülötte csak a sötét fák bólogatnak. De egyszer csak egy számára ismeretlen hang ütötte meg a fülét. Elõször csak a szárnyak suhogását hallotta, majd késõbb a huhogást is hallotta. Ijedtében gyorsan leborult a földre és elkezdett zokogni. De a hangok csak nem szûntek meg. Sõt egyre közelebbrõl hallotta õket. Pár percig még a levegõt is visszatartotta, mert annyira félt. Pedig nem volt oka a félelemre, mert segítõ szándékkal közeledett felé a bölcs bagoly. Ugyanis már messzirõl észrevette, hogy egyedül bolyong az erdõ közepén és ezért a segítségére sietett. De ezt a mókus még akkor nem tudhatta, és ezért volt nagyon megijedve.
Elmeséltük e történetet, akkor még egy szem unokánknak is. Volt, hogy nem akart enni, már mindent kipróbáltunk, s akkor eszünkbe villant kedves mókusunk, kitaláltuk, menjünk be az erdőbe, s ha meglátjuk egy fán a mi mókuskánkat, akkor, ha hazamegyünk jól befalatozik. Ígéretet kaptunk, mehetünk. Ahogy az erdőbe beértünk, minden fenyőfát megvizslattunk, egyszer csak ni-ni, felkiáltok.., ott a mi mókusunk, ott ugrált egyik ágról a másikra, s mikor meglátott, megállt s ránézett Bencére, drágámnak még a cumi is kiesett a szájából, még kicsi volt a szentem. Mis is csak bámultunk fölfelé, Istenem, hogy még egyszer láthattuk Őt! A végére, hazaérve, a drága gyermek az utolsó morzsáig ebédjét megette. A mesének, mely igaz volt, itten van a vége. Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
- Ö.. ö.. semmi, semmi! - felelte búsan, és elszorult a torka. A fél diócskát most a legmélyebb zsebébe tolta. Majd később eszi meg. Azért sem ad belőle senkinek!...... Mire megnyúlt a sok-sok árnyék, elfáradtak a mókusok, és véget ért a játék. Megint odajött a testvérke. Orrocskáját szelíden a füléhez dugta, úgy súgta: - Anyuka vár! Ideje hazamenni az odúba! Kérte is, hogy vezesse, de Peti rámordult: - Csak siess te szaporán előre, mert utolér az este! Ő maga hátul baktatott, zsebét kotorta, s kivette gyorsan a kis diófalatot. Félig kivájta már a mohó, kicsi körme, amikor fentről a bagoly belemordult a csöndbe: - Huhúú! Siessetek, mert indulok vadászni, ha sötétségbe borul a hegyoldal! Péter megint megállt a fél dióval, és hamar visszadugta rejtekébe, nehogy meglássa a testvére. Amikor hazaértek, a nagy fa alatt Péter körülnézett. A kistestvért a fára megint előreküldte, ő meg lopva leült a fűbe, hogy most!... no most!... a féltett fél diócskát megeszi végre!... Ó, úgy belesimult a tenyerébe, oly illatos volt, húsos és fehér!
Gondolkodás nélkül a csapat legbölcsebb tagját választotta, köpte rá, sült és evett. Aztán lefeküdt. Aztán Sinbad azt javasolta, hogy készítsen egy tutajot, hogy megfigyelje az ogrét, és két vékony nyársat fújott a tűzre, és elszaladt. A tutaj éjszakára szállította őket egy másik szigeten, ahol egy hatalmas sárkány élt. Azonnal lenyelte a Sinbad összes tárát, és elment. És reggel a navigátor látott egy hajót, amely felvette a szerencsétleneket. Ott öltözték és táplálták. Kiderült, hogy a hajó maga a Sinbad tulajdonában volt. Sinbad az őrültek országában És újra, belefáradt az öröm és a béke, fáradhatatlana vándor elindult. És ismét hajótörést szenvedett. Ő és társai jöttek az emberekhez, akik táplálták a vándorokat olyan élelmiszerekkel, amelyekből elvesztették az elméjüket. Csak Sinbad nem evett semmit, és látta, hogy minden barátja most őrült. A hősünk magányosan vándorolt, és találkozott egy pásztorral, aki megmutatta neki egy másik várost. Így folytatódik Sinbad a Sailor negyedik mese.