winvip88.com
A júliusi és az október 11-i után újabb napkitörés történt csütörtök délután – írta az Időkép az űridőjárással foglalkozó amerikai intézet (NOAA) jelzése alapján. A napkitörésnek két hulláma van, az első, rádióhullámos zavarás még csütörtökön elérte Dél-Amerikát, mert ott delelt a Nap, tette hozzá a Telex. A második hullám geomágneses vihart okozhat szombaton – ötös skálán hármas erősségű várható –, ami elsősorban a műholdaknak és az űrhajósoknak veszélyes. A Földön a rádiós kommunikációban, a radarok működésében keletkezhet zavar, legrosszabb esetben az energiahálózatban is. A legerősebb dokumentált geomágneses vihar 1859-ben érte a Földet, az északi fényt akkor szinte mindenhol, még az Egyenlítőhöz közel is látni lehetett, és a fénye a teliholdénál is erősebb volt. Mellékesen pedig kiütötte a távíróhálózatot egész Európában és Észak-Amerikában. 16/9 vagy 1920x1080 CSAK SAJÁT
Hétfőn már megtapasztalhattunk egy geomágneses vihart, akkor az Egyesült Királyság, és Észak-Amerika egyes részein az északi fénynek nevezett jelenséget is észlelni lehetett. Az előrejelzések szerint a péntekre várható napkitörés nem lesz ilyen látványos hatással bolygónkra, fényjelenséget is legfeljebb csak az Északi-sarkvidéken láthatunk. A cikke szerint a koronakidobódás – amely az AR2882 katalógusjelű napfolthoz köthető – még október 12-én tört ki, ennek "törmeléke" azonban csak október 15-én, pénteken érheti el a Földet. A koronakidobódás (angolul coronal mass ejection, rövidítve CME) a naptevékenység egyik megnyilvánulása: a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe. Magától is bekövetkezhet, de általában a napkitörések többi "hozzávalójával" jár együtt: a flerrel és az eruptív protuberanciával. A napkitörések a Föld felé is irányulhatnak, és a Napból kiszakadó anyag telibe találhatja bolygónkat. Ilyenkor a Föld mágneses pajzsa kissé benyomódik, és geomágneses viharok alakulhatnak ki, ami problémát okozhat például az áramellátásban, kommunikációban, navigációban.
A megtekintések számát nap végén összesítjük
A magyar idő szerint hajnali fél öt körül megérkező geomágneses vihar az ötfokozatú skálán a G2-es besorolást kapta, amely mérsékeltnek számít, ám egy ilyen kategóriájú esemény így is okozhat károkat: magasabb szélességi foknál lévő rendszerekben akár az elektronikai hálózatokban is kiválthat riasztást, esetleg hibát, áramkimaradást. Emellett a riasztások arról is szóltak, hogy a Föld északi féltekén olyan helyeken is sarki fényt tapasztalhatnak a megfigyelők, ahol egyébként nem általános ez a jelenség: Kanada északi részein, Észak-Angliában és Észak-Írországban, sőt akár New Yorkban is. Ez meg is történt, a képeket lejjebb közöljük (még egy légi fotó is van köztük). Ilyen volt a koronakidobódás A napkitörés (amely ez három naptevékenység együttes jelenlétét jelenti) egyik jelensége, a koronakidobódás okozta a mostani geomágneses vihart. A Nap külső légkörének kilökődő része okozta napszél nagyobb energiát ad át a földi magnetoszférának – ahogy ezek a részecskék elérik a Föld légkörét, sarki fény keletkezik, ilyenkor a szokásosnál több helyen és erősebben.
X1-es erősségű napkitörést észleltek csütörtök délután, magyar idő szerint 17 óra 35 perckor – írja az Időkép az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) adatai alapján. Legutóbb két és fél hete észleltek napvihart. Egy napkitörés két hullámban okozhat a Földön is észlelhető zavarokat. Először a fénysebességgel utazó rádióhullámok érik el a Földet néhány perc alatt. A mostani kitörésnél a rádióhullámos zavarás erőssége az R3 fokozatot érte el, és elsősorban Dél-Amerikát érintette, mivel a Nap épp ott delelt. A második hullámra a kitörés után két-három nappal kell számítani. A töltött részecskék akkor érik el a Földet, ezek hozhatnak létre geomágneses vihart. Ennek erőssége függ attól, hogy történik-e koronakilökődés is a Napból, és hogy a távozó anyagfelhő a Föld felé indul-e. A NOAA jelenleg az ötfokozatú skálán G3-as erősségű geomágneses vihart vár szombatra. A Földet az olvadt, mozgó vasmagja által keltett mágneses tere megvédi a napkitörések hatásának többségétől, de a műholdak és az űrhajósok számára a természeti jelenség veszélyes lehet.